Segítségért kiáltanak a jelszavak

A több évtizedes múltra visszatekintő jelszavak már nem képesek maradéktalanul ellátni a feladatukat. Muszáj szigorítani a hitelesítési folyamatokon.
 

Idén nyáron halt meg a számítógépes tudományok egy fontos képviselője, Dr. Fernando Corbató, akinek nevéhez fűződik a számítógépes jelszavak megalkotása. Az 1950-es évek elején a számítógépek mindössze egy feldolgozási folyamatot tudtak egyszerre elvégezni. Ha mégis szükség volt a feladatok párhuzamosítására, akkor több számítógépet kellett építeni, amelyeket felhasználókhoz rendeltek hozzá. Dr. Corbató e probléma kiküszöbölése érdekében fejlesztette ki (MIT-s társaival) a CTSS (Compatible Time-Sharing System - CTSS) nevű rendszert, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy anélkül használják, és mentsék a munkájukat, hogy azokhoz mások hozzáférhetnének. Itt jelent meg először a jelszó: a felhasználóknak saját jelszavukkal kellett bejelentkezniük ahhoz, hogy elérhessék a saját adataikat. 
Régi idők hagyatéka
 
A jelszavas azonosítás alapjaiban nem sokat változott a kezdetekhez képest. Legtöbbször még mindig egy felhasználónévre és egy jelszóra van szükségünk ahhoz, hogy hozzáférjünk a számítógépen vagy a felhőben tárolt adatainkhoz.

A jelszavas hitelesítés alapvetően egyszerű, de sok kockázatot rejt magában. Ha a felhasználók nem megfelelően kezelik a jelszavakat, akkor azzal a kiberbűnözők malmára hajtják a vizet. Ezért a Micro Focus szakértői arra figyelmeztetnek, hogy manapság már nem nyújt kellő biztonságot a felhasználónév és jelszó kombinációja. Így fontos egyéb módszerekkel megerősíteni a hitelesítési folyamatokat, különben könnyen elveszíthetjük az adatainkat.
 
Mit hoz a jövő?