Íme az MI utáni következő nagy biztonsági kihívás

​Miközben a vállalatok azon dolgoznak, hogy az MI-t biztonságosan beépítsék az üzleti folyamataikba, már körvonalazódik a kiberbiztonság következő nagy kihívása: a kvantumszámítástechnika.
 

A kiberreziliencia a technológiai átalakulás egyik alapvető feltételévé válik. Minél több új technológia épül be a vállalatok kulcsfontosságú folyamataiba, és minél önállóbban működnek a rendszerek, annál fontosabb, hogy az innováció és a biztonság kéz a kézben járjon. A kiberreziliencia többet jelent a támadások elleni védelemnél: azt a képességet is magában foglalja, hogy az üzletileg kritikus rendszerek változó körülmények között is megbízhatóan működjenek. Ehhez a technológiai zavarok és fenyegetések korai felismerésére, az azokkal szembeni ellenálló képességre, valamint arra is szükség van, hogy egy esetleges incidens után a működés a lehető leggyorsabban helyreálljon.

Mit tanít nekünk ma az MI?

A mesterséges intelligencia jól példázza, milyen gyorsan támaszt új követelményeket a technológiai fejlődés a bizalom és az irányítás terén. Ahogy az MI a támogató szerepből az önálló cselekvés felé mozdul el, úgy válik egyre fontosabbá a döntések nyomon követhetősége, a felelősségi körök tisztázása és a kötelező érvényű működési szabályok meghatározása.

A Kyndryl People Readiness Report 2026 adatai szerint a megkérdezett vezetők 81 százaléka arra számít, hogy az MI-ügynökök a következő egy éven belül fontos döntéseket hoznak majd a szervezetükben. Ugyanakkor mindössze 25 százalékuk bízik az emberi felügyelet nélkül működő MI-rendszerekben.

Nem pusztán az számít tehát, hogy mire képes egy technológia. A vállalatoknak azt is érteniük és szabályozniuk kell, hogyan születnek a döntések, milyen műveleteket hajthatnak végre a rendszerek, és hol húzódnak a felelősségi körök.

Q-Day: a felkészülést már most el kell kezdeni 

Az Európai Alpbach Fórum egyik központi kérdése volt, hogy miként tudja Európa összeegyeztetni a technológiai innovációt, a biztonságot és a digitális szuverenitást. 
Egyik kulcskérdés, hogy miért kell már ma megkezdeni a felkészülést. A kvantumbiztonság első pillantásra távoli jövőnek tűnhet, a kapcsolódó kockázatok azonban már azelőtt jelentkeznek, hogy a kellően nagy teljesítményű kvantumszámítógépek szélesebb körben rendelkezésre állnának.

A Q-Day azt az időpontot jelöli, amikor a kriptográfiai szempontból releváns kvantumszámítógépek képessé válnak a kommunikációt, a digitális tanúsítványokat és a rendszerekhez való hozzáférést ma védő kriptográfiai eljárások feltörésére.

A vállalatok számára azonban nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy pontosan mikor érkezik el a Q-Day. Sokkal fontosabb annak meghatározása, hogy a ma védett adataik közül melyeknek kell öt vagy akár tíz év múlva is bizalmasnak maradniuk.

Az úgynevezett "harvest now, decrypt later" ("gyűjtsd be most, fejtsd vissza később") forgatókönyv szerint ugyanis a kiberbűnözők titkosított adatokat már ma is megszerezhetnek és eltárolhatnak azzal a céllal, hogy később kvantumszámítógép segítségével fejtsék vissza azokat.
Ez alapvetően megváltoztatja, hogy milyen időtávon kell számolni e kiberkockázatokkal. Nemcsak az számít, mennyire tartjuk ma biztonságban az adatokat, hanem az is, hogy meddig kell kitartania a védelmüknek. Az érzékeny információk életciklusa ugyanis lényegesen hosszabb lehet, mint ameddig a jelenleg használt titkosítási eljárások megfelelő védelmet nyújthatnak.

A kvantumbiztonság ezáltal elvont jövőbeli technológiai kérdésből konkrét vezetői feladattá válik. A vállalatoknak tudniuk kell, mely adataik különösen érzékenyek, hol alkalmaznak kriptográfiai megoldásokat a rendszereikben, és milyen függőségek kapcsolódnak ezekhez.
Az első lépés ezért nem az elhamarkodott átállás, hanem a kritikus adatok, rendszerek és kriptográfiai függőségek feltérképezése. Egy kriptográfiai leltár teremtheti meg az alapot ahhoz, hogy a vállalat azonosítsa a fejlesztést igénylő területeket, és célzott intézkedéseket határozzon meg.

Ehhez azonban nem elegendő pusztán felsorolni a használt titkosítási eljárásokat. Azt is látni kell, hogy hol épül be a kriptográfia az alkalmazásokba, hálózatokba és infrastruktúrákba, mely rendszerek kapcsolódnak egymáshoz, és mely területeken van szükség hosszú távú védelemre.

Minden az átláthatósággal kezdődik

A kihívás nem csupán a következő titkosítási szabvány kiválasztása. Különösen az összetett, üzletileg kritikus informatikai környezetekben kell úgy végrehajtani a változtatásokat, hogy azok ne veszélyeztessék a folyamatos működést. A kvantumkorszakra való felkészülés ezért nem elszigetelt biztonsági projekt, hanem hosszú távú modernizációs feladat. A Kyndrylnél ezt a "Bridge, don't break" megközelítés fejezi ki: a meglévő erősségeket meg kell őrizni, miközben az informatikai rendszereket úgy fejlesztjük tovább, hogy megfeleljenek az új biztonsági követelményeknek.

Nem kell mindent egyszerre átalakítani. A prioritások meghatározásánál az adatok érzékenységét, a szükséges védelmi időtávot, az egyes rendszerek üzleti jelentőségét, valamint egy későbbi átállás várható ráfordításait egyaránt figyelembe kell venni.

A kvantumkorszakra való felkészülés az informatikai, biztonsági és érintett üzleti területek szoros együttműködését igényli. Azt ugyanis, hogy mely rendszerekkel és adatokkal kell elsőként foglalkozni, nem lehet kizárólag technológiai szempontok alapján eldönteni.

Kulcsfontosságú a rugalmasság

A kvantumbiztonságot nem érdemes önmagában kezelni. A vállalatok az informatikai rendszereik modernizációját arra is felhasználhatják, hogy csökkentsék az elavult kriptográfiai megoldásoktól való függőségüket, és egyszerűsítsék biztonsági architektúrájukat. Emellett az informatikai rendszereknek lehetővé kell tenniük a titkosítási eljárások későbbi cseréjét is.

A kriptoagilitás a kvantumkorszakra való felkészülés egyik központi eleme. A rendszereknek annyira rugalmasnak kell lenniük, hogy új kriptográfiai eljárásokat lehessen bevezetni anélkül, hogy ehhez minden alkalommal alapjaiban kellene átalakítani a technológiai architektúrát.

Nem az a cél, hogy minden jövőbeli technológiai változást előre lássunk. A kriptoagilitás azt jelenti, hogy az egyszer s mindenkorra megfelelő megoldás megkeresése helyett felkészülünk az új követelmények kezelésére.

Ma senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mikor következik be a Q-Day. A vállalatok azonban azt már most is képesek lehetnek befolyásolni, hogy mennyire lesznek felkészültek rá.

Azok a szervezetek, amelyek már ma pontos képet kapnak adataikról, titkosítási megoldásaikról és informatikai infrastruktúrájuk állapotáról, valamint a kriptoagilitást is beépítik informatikai modernizációjukba, nemcsak a jövőbeli kvantumkockázatokkal szembeni védelmüket erősítik, hanem az általános kiberrezilienciájukat is.

Készült Jacqueline Wild, a Kyndryl Alps régióért felelős alelnökének cikke alapján.